Az Inkontinenciáról a nők nem szívesen beszélnek, mert szégyellik, nem osztják meg problémájukat barátnőjükkel, sőt sok esetben a közvetlen hozzátartozójukkal sem. Kellemetlen szembesülni a ténnyel, hogy minket is elérhet ez az állapot. Másrészt különösen közép-, vagy időskorúak a korral együtt járó kellemetlenségnek tekintik, úgy gondolják, hogy tenni ellene úgysem lehet.

A nők esetében az inkontinenciáról a szakirodalom: 20-40 %-os gyakoriságú előfordulást említ.  Ezek az adatok közel sem objektívek, kérdőívek feldolgozásából nyertek, a valós számokat nem ismerjük.

Magyarországon Kb. 600.000 nő szenved inkontinenciában. Bármely életkorban előfordulhat ez az állapot. Kezdete különféle lehet, talán a leggyakrabban terhesség, szülés után jelentkezik, majd a középkorú, ill. idős nőknél éri el a tetőpontját általában.

A vizeletcsepegés okozta kellemetlen szagok, az akaratlan vizeletvesztéstől való félelem önkéntes izolációhoz vezet. Kerülik a társaságot, sőt még a családon belüli izoláció sem ritka. Ennek súlyos depresszió lehet a következménye. Beszűkül a párkapcsolat, örömtelenné válik a szexuális élet, a nők önbecsülése csökken, elveszítik nőiességüket.